3.rész - Éjszakai élet

A történet homoszexualitást tartalmaz! Olyan embereknek, akik a homoszexualitást elítélik, nem ajánlott!
Ami eddig történt: Bence találkozott élete szerelmével. A rideg találkozás után meglepő fordulat következett, megtudta, hogy Mát nem is olyan, mint elsőnek gondolta. Eme érzését egy csókkal fejezte ki, amit azonnal megbánt, és elsietett. Másnap félelmek közt érkezett újra az iskolába, de álmában sem gondolta volna, hogy a testnevelés órai balhéból pont Máté fogja kimenteni. Az este végül tömérdek erotikával zárult.

__________________
Tedd felejthetetlenné!

3.rész - Éjszakai élet

Debrecen, Máté lakása
-Mikor indulunk?-Kérdeztem tőle izgatottan. Ekkor már fel voltunk öltözve mindketten.
-Nemsokára. Mindenek előtt, nem vagy éhes?
-Hát, de...-Mondtam nevetve.
-Van az egyetem sugárúton egy fantasztikus étterem, elviszlek mielőtt bemutatlak a barátaimnak.
-Tényleg? Nem fognak kérdezősködni?
-Megmondom, hogy új haver vagy, ne izgulj.-Nyugtatgatott.
-Ha te mondod, elhiszem.-Mondtam neki.
-Ne félj, amíg engem látsz.-Mondta, majd megcsókolt.
-Ezt meg tudnám szokni.
-El is hiszem.
-És hogy jutunk oda az étteremhez?-Kérdeztem kicsit értetlenül.
-Hát hogy? Elviszlek kocsival.
-Tudsz vezetni?-Kérdeztem.
-Persze, már majdnem fél éve megvan a jogsim.
-De jó, gratulálok.-Mondtam örömmel.
-Hát, köszi. Igazából így anyáméknak is könnyebb, nem kell mindenhová hurcolniuk a drága fiukat.-Mondta, láttam rajta, hogy egy kicsit ideges lett.
-Akarsz róla beszélni?-Kérdeztem tőle.
-Hagyd csak, nem érdekes. Igazából nem is szeretek rájuk gondolni. Csak eltartanak, amíg el nem végzem a sulit, azt is csak félig, hisz akkor nem dolgoznék heti háromszor.
-Ha tehetném, én is elköltöznék, valahogy nem értjük meg egymást anyámékkal.
-Örülj, hogy velük lehetsz. Hidd el. Na de induljunk, el ne késsünk. Tíz órára oda kell érnünk a buliba.
-Buliba?-Kérdeztem izgatottan.
-Hát, csak szűk körben, barátok, max tizenöten leszünk.

Ezután elindultunk, szép kocsija volt, látszott, hogy vigyáz rá. A lakásán is látszott, megbecsüli a holmijait.
A rádióban éppen a Take Me To Church ment. Imádom azt a számot, elkezdtem dúdolni. Ekkor Máté is rákezdett. Annyira jó hangja van, meg is említettem neki. Nagyon szerény, mintha nem lenne kibékülve magával. Ezen majd dolgozok.
Az étteremben nagyon jó volt a kiszolgálás, na meg az étel, nagyon jó volt, egyébként nem akartam nagyon bekajálni, mert hosszú az este... Egy kis levest ettem, meg egy sütit.
Ő azért evett rendesen, elég éhes lehetett. A számlát meg sem néztem, csak még pofátlanabbnak éreztem volna magam. Persze, meghívott meg minden, de azért mégis. Majd meghálálom neki valahogy.
-Köszönöm a vacsorát.-Mondtam neki, amikor beültünk a kocsiba.
-Semmiség. Ha már én vigyázok rád.-Mondta nekem nevetve.
-Hát, igen. Majd meghálálom neked valahogy.-Mondtam neki kicsit izgatóan.
-Igen? Mik a terveid?-Suttogta a fülembe.
-Ez legyen az én titkom.-Mondtam neki, majd megcsókoltam. Elindultunk. Debrecenből már majdnem kimentünk, eléggé a város szélén volt a ház, ahova mentünk. Kicsit izgultam is, amikor megláttam. Nem igazán akartam idegenekkel inni, ki tudja, mit akarnak keverni az italomba, de ekkor eldöntöttem, hogy nem iszok egy kortyot sem. Máté rám nézett, miközben a házat bámultam a kocsiból.
-Izgulsz mi?-Nevetett.
-Őszintén?
-Nincs mitől félned, jó fejek. Ezután kiszálltunk, és bementünk, amikor beléptünk a házba, már mindenki ott volt. Azt hittem szívrohamot kapok a sok idegen láttán, de nem féltem, mert tudtam, hogy Máté nem hozna ilyen helyre, ha... na mindegy, értitek.

Körülbelül éjfél lehetett már ekkor, reméltem nem maradunk sokáig, hisz nem hétvége volt, másnap reggel iskola. Nem mintha most jelen esetben annyira érdekelt volna.
-Kit hoztál Máté?-Kérdezték a barátai, vagy tudom is én, hogy kik.-Te, ez nem az a...
-De, ő öntött le sörrel a múlt héten. Vicces mi? Egy suliba járunk. Tök jó fej srác.
-Igazán?-Kérdezte egy lány, aki ekkor felállt, és közeledett felém: Elég csúnyán nézett rám, majd hirtelen hozzáállást váltott, nagyon kedves volt.-Barbi vagyok.
-Bence.
-Nem úgy volt, hogy nem jössz?-Kérdezték Mátét.
-Úgy volt, de változott a terv.-Mondta Máté, majd rám mosolygott.
-Igyunk valamit.-Szólalt meg egy srác a háttérben.
Én is ittam egy kicsit, körülbelül háromszor két cent tequilát. Nem akartam berúgni, de kicsit sikerült, na nem baj. Nagyon rendes barátai voltak. Mindenki kb velünk egy idős volt. Mondjuk még így is én vagyok a legfiatalabb, de nem baj. Hajnali két óra körül Máté hazavezetett. Ő nem ivott semmit, különben be sem ültem volna a kocsijába.
-Ahj, te... hogy mész így holnap suliba?-Mondta, de ha belegondolunk kicsit ironikus, mivel ő hozott ide. Igazából magamnál voltam, csak kicsit szédültem.
-Te hoztál ide.
-Hogy megismerd a barátaimat.
-Ne nevess, nem vagyok annyira részeg.
-Annyira...
-Hosszú még az éjszaka, ha visszaértünk...
-Ha visszaérünk alszunk. Alhatsz a kanapén.
-Mi?-Kérdeztem meglepődve. Gondoltam, hogy csak viccel.-Veled alszok.
-Aha, hogy odahányj?
-Nincs hányingerem. Hova gondolsz?
-Majd meglátjuk. Öt percet jósolok neked és rosszul leszel.

Nem lettem végül rosszul, tulajdonképpen semmi bajom nem lett. Mikor hazaértünk, hm... haza, Máté lakására pontosabban. Egyből mentünk lefeküdni... aludni... először.
-Úgy szeretlek Máté.-Mondtam neki, majd odabújtam hozzá az ágyon. Amikor kicsit is iszok, elég nagy őszinteségi roham tör rám. Csak úgy ömlik belőlem a szó.-Mindig erről álmodtam, hogy egy nap eljön értem a herceg, és elvisz a palotájába. És így lett. Hát nem vicces?
-Aludj inkább.
-Nem akarok aludni, csókolj meg.
-Megérdemled?
-És ha nem? Akkor is meg fogsz?-Mondtam nevetve.
-Olvasol a gondolataimban.-Mondta majd megcsókolt. Ekkor már mind a ketten eléggé alul voltunk öltözve. Mondhatni megismételtük a délutáni történéseket. Átölelt és haladt lefele a nyakamig. Kiszívta a nyakam, ebben is ő volt nekem az első. Minden csodálatos volt. Sosem felejtem el azokat a vele töltött órákat.
Másnap reggelt elaludtunk, elkéstünk a suliból. Háromnegyed nyolckor keltünk fel és tizenöt perc múlva kezdődött is a tanítás.
Az igazgató pont Szerdánként tart ellenőrzést. Minimum egy óráig becsengetés után ott ül az ajtóban, olvasgat, és közben felírja azokat az embereket, akik késni szoktak.
Mi körülbelül húsz percet késtünk.
-Jó reggelt fiatalok. Nevük?-Egy ideig elgondolkoztam hazudjak e neki, de úgyis rájött volna.
-Horváth Bence és...
-Dallos Máté.-Vágott a szavamba.-Mentségünkre szóljon, hogy...
-Mentség? Nincs mentség. Van első órájuk?
-Van uram.-Válaszoltam.
-Ez esetben nincs, felírtam magukat, majd az illetékes tanárok döntenek a sorsukról.-Mondta. Én csak egy dolog miatt aggódtam. Ezzel kigyűlt a negyvenöt perc késés, ami a mi iskolánkban azt jelentette, hogy az osztályfőnök intéz egy hívást a szülőknek, hogy hol voltunk. Csak reménykedtem, hogy ez most elmarad, avagy anya nem kérdezősködik majd.
A tanárokat nem különösen érdekelte volna egyébként a késés, hiszen ők is rengeteget késnek, de mivel az igazgató úr felírt... sajnos rosszul jött ki az egész.
Aznap elmaradt a hatodik órám, legalább volt időm beszélni Hannával a tegnap történtekről.
-Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak tudod, hogy milyen ideges voltam Máté miatt.-Mondtam neki az iskola melletti kávézóban.
-És ez indok arra, hogy hülye, szőke kurvának nevezz, aki nem érti meg a problémáid?
-Tudod, hogy nem gondoltam komolyan.
-Tudom, de nem hagyhatod, hogy ez a... ki is ez?
-Máté, bár három napja csak róla beszélek...
-Teljesen mindegy, nem hagyhatod, hogy ennyire befolyásoljon.
-Nem befolyáson, mellesleg nagyon rendes srác...
-Igen, elég rendesen lehordott a fesztiválon.
-Azóta minden megváltozott, bocsánatot kért, és tegnap este,,,
-Mi volt tegnap este? Úristen el is felejtettem, a találkozó. De várj, nem délután találkoztatok?
-Ezt akarom elmagyarázni. Az este nála aludtam.
-Hogy micsoda? Te jó ég.
-Lefeküdtem vele Hanna.
-Most ugratsz?-Kérdezte Hanna hatalmas meglepődéssel az arcán.
-Most mit vagy úgy oda, mondtam, hogy tuti biszex.
-Én mondtam.
-Az egész olyan gyorsan történt. Felmentünk a lakásába, hogy nyugodtabban tudjunk beszélgetni, aztán...
-Aztán?? Mondd már Bence!
-Mondanám, ha nem szakítanál félbe.
-Jogos.
-Szóval felmentem hozzá főzött egy kávét, aztán melege volt és le vette az ingét. Ne nézz így rám, ekkor még volt rajta atléta.
-Még...-Suttogta magában Hanna.
-Ezután jöhetett a nagy kérdés, ami miatt felmentem hozzá. Igazából ő beszélt főleg, én csak figyeltem az eseményeket.-Mondtam nevetve. Rendesen be voltam rezelve. Nem szerettem volna részletesen mesélni a dolgokról, féltem, mit szül majd, hisz mégiscsak szexeltünk.-Szóval elmondta, hogy szüksége van rám, és ezután megtörtént. Nála aludtam, anya úgy tudja Kristófnál töltöttem az éjszakát.
-Tehát akkor biszex?
-Nem tudom, azt mondja nem, csupán nem biztos magában. Ez teljesen érthető.
-De azért megdugott...
-Ne légy ilyen nyers. Én is akartam. Na de megyek, anyám már biztos vár, tudod, ma kigyűlt a negyvenöt perc.
-Hát sok sikert.-Mondta Hanna, majd elköszöntünk.
Elég hamar hazaértem. A ház előtt megnéztem a postaládát, nem volt benne semmi, majd az ajtó felé vettem az irányt. Máté állt előttem. Nagyon örültem, hogy láthatom.
-Meg akartalak látogatni, mielőtt edzésre megyek, aztán este munka. Kell egy kis erő.-Mondta nekem, majd közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezem.
-Igen? Talán szeretsz?
-Lényegtelen.-Mondta mosolyogva, majd megcsókolt.
-Ezzel mindig kimented magad a válaszadás alól, igaz? Na de megyek, siess el ne késs, este felhívlak oké?
-Majd hívlak én.-Válaszolta.
-Szeretlek.-Megcsókoltam, és bementem a házba.
Ahogy a kilincset megérintettem eszembe jutott, milyen boldog voltam, mikor az első ötösömmel hazamentem a gimiből. Volt egy olyan érzésem, hogy ez más lesz. Amikor beléptem anyám már ott várt.
-Megmagyaráznád ki ez a fiú, akivel az imént csókolóztál? Bence kisfiam te meleg vagy?-Szólt a kérdés, én pedig  kővé dermedtem. Mi lehet erre a helyes válasz?
____________________________________________________
4.rész - A változás szele
A következő részben elkezdődik a bonyodalmak megjelenítése. Minden a feje tetejére áll, és valakinek nyoma vész.
A következő rész hamarosan az oldalon!

2.rész - Új izgalmak

A történet homoszexualitást tartalmaz! Olyan embereknek, akik a homoszexualitást elítélik, nem ajánlott!
Ami eddig történt: A tizenhat éves Bence megpillantotta élete szerelmét a fesztiváli forgatagban. A találkozás azonban nem volt épp a legkellemesebb. Az iskolába új fiú érkezett, aki nem más mint a nagy Ő, akinek ingét pont egy hete öntötte le sörrel. Vajon hogyan birkózik meg a helyzettel a fiú? Mit tesz, ha nem menekülhet Máté elől? A kóruspróbát követi találkozásuk Máté számára nagy meglepetéssel zárult. Hogy magyarázza ezt meg neki Bence?

__________________
Tedd felejthetetlenné!

2.rész - Új izgalmak

Debrecen, Bence háza
-Mégis hogy magyarázzam ezt meg neki? Fogalmam sincs mit mondhatnék neki? Hiszen megcsókoltam az isten szerelmére.-Mondtam Hannának a telefonban másnap reggel iskola előtt.
-Jól van, nyugodj meg, úgy sem menekülhetsz előle örökké. És ki tudja, lehet viszonozza.-Nyugtatott engem, bár erre a lehetőségre elég kevés esélyt láttam.
-Viszonozza? Really? Nem hiszem. Úgy értem, nézz rá, tuti nagy nőcsábász, én meg egy fiú vagyok.
-És akkor mi van? Bence ez a huszonegyedik század. Ez már nem újdonság.
-De akkor is, ismerem van egy napja. És miért lenne meleg?
-Lehet biszex.-Mondta nekem izgatottan.
-Lehet, na jó, amikor megcsókoltam nem futott el, ez igaz...
-Na látod, majd suliban úgyis kiderül. Milyen órád az első?
-Jaj Hanna, tesim lesz összevonva a 11.B-vel. Oda jár Máté.
-Te jó isten, hát szurkolok, nekem rajzom lesz csoportbontásban.
-Bekaphatod.-Mondtam nevetve.
-Haha, hát ez van.-Válaszolta, majd elköszöntünk. Elindultam a buszhoz. A buszon egy borzasztóan büdös öreg néni mellé ültem, mert nem volt máshol hely. Ez volt talán életem legrosszabb utazása. Borzalmas volt. Egy jó tanács, az ilyen helyzetekben inkább álljátok végig az utat.
Pontban nyolc órakor csengetnek be az első órára, én általában fél órával hamarabb beérek. A büfébe most hamar oda tudtam férni, gondoltam hátha nem látom Mátét így. Ezután lementem a szekrényemhez a tesis cuccomért.
-Jó reggelt Bence!-Mondta lent az iskolapszichológus.
-Jó reggelt tanárnő.
-Minden rendben? Kicsit idegesnek tűnsz.
-Őszintén szólva, az is vagyok...-Mondtam szomorúan.
-Gyere be az irodámba.-Mondta nekem. Nem nagyon akartam senkinek beszélni róla, de ő tudta a titkom, és neki titoktartási fogadalma is van, így nyugodt szívvel kiöntöttem neki a szívem. Próbáltam tanácsokat kérni tőle. Ő azt mondta ne is törődjek vele, legyek boldog, mosolyogjak és ne vegyem észre. Szerintetek ez könnyű azok után ami történt? Volt egy olyan érzésem, hogy ha én nem is, majd Máté lép felém, hogy megbeszéljük.
-Na és ki az a fiú? Ismerem?
-Az új fiú az tanárnő. Aki most érkezett a 11.B-be.
-Oh, hát persze hogy tudom. Tegnap meglátogatott.
-Igen? Miért?
-Tudod Bence, az orvosi titoktartás azt jelenti, hogy nem mondhatom el.-Mondta nevetve.
-Hát persze, tudom, el is felejtettem hirtelen.-Válaszoltam, persze tudtam, hogy nem mondhat semmit, de abban reménykedtem, hátha elfelejti, most az egyszer. Miután beszéltünk, felmentem az öltözőbe. Gyorsan át akartam öltözni, nem akartam beszélni vele. Volt még öt perc az óráig. Természetesen ő is ott volt az öltözőben, ott beszélgetett az osztálytársaival, gondolom ismerkedtek. Amikor beléptem mindenki elhallgatott, illetve hát a lényeg. Máté, és az új "haverjai".
A csendet pont ő törte meg, folytatta tovább a mondandóját, hogy miért is lakik egyedül. Máté teste eszméletlen volt. Félmeztelen volt amikor beléptem, nagyon rossz volt így nézni, viszont nekem is át kellett öltöznöm, amit ők végignéztek. El tudjátok képzelni, hogy milyen kellemetlenül éreztem magam? Egyébként vékony testalkatom van, nem vagyok csontkollekció, de vékony vagyok. Éppen ezért nem is nagyon szerettem, ha bámulnak. Na jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy most az egyszer nem élveztem.

Ezután becsengettek és a sípszó jelezte, hogy indulhatunk a terembe. A testnevelés tanár úr elég laza típus. Általában a rövid melegítést mindig valami játék követte. Őszintén szólva, nem vagyok a labdajátékok mestere, pontosabban egyáltalán nem. Röplabdázni és kézizni valamennyire tudok, megtanultam az évek alatt, de a foci, a kosár és társai sose voltak a kedvenceim.
Tíz kör futás után erősítő gyakorlatok következtek. Nagyon sokan voltunk a teremben, körülbelül hatvan-hetvenen. Nem is nagyon láttam Mátét, örültem neki. Aztán jött a játék... nagyon izgultam, mert velük kellett játszanunk. Kosárlabda következett. képzelhetitek mennyire örültem neki. Azután jött a csapatok elosztása.
A két osztály fiú tagjai megkeveredtek. Kevés fiú volt az osztályban, körülbelül tíz, a másikban ennél több, húsz körül. Így tőlük tíz fiú lement a konditerembe. Máté maradt, nekem is maradnom kellett. Kezdődhetett a játék. Nem tudtam semmire sem koncentrálni. Nem voltunk egy csapatban, "ellenfelek" voltunk. Vártam, hogy megtréfál, vagy valami, de nem tette. Egyik pillanatban a labdát kellett volna passzolnom, de nem tudtam merre dobjam, máshol járt az eszem. Elrontottam. Jött is az egyik felsőbb éves csapattársam, és kezdődött a balhé.
-Mi a f*szért játszol, ha nem tudsz? Húzzál innen hülye gyerek.-Mondta nekem, majd a földre lökött. Ki akartam állni magamért, megvédeni magam, de ekkor jött ő. Máté megvédett.
-Mit csinálsz? Normális vagy? Ez egy játék te pöcs.-Mondta Máté Krisztiánnak, aki fellökött.
-Mit véded ezt a csicskát?
-Csicska a...-Kezdtem bele a mondatba de Máté leállított. Nagyon ideges voltam már ekkor.
-Hűtsd le magad öreg, vagy velem gyűlik meg a bajod.-Mondta neki Máté. Ezután kifutottam a teremből. A tanár úr nem volt bent, lemaradt az egész balhéról. Lent a lányokkal foglalkozott. Leszaladtam a mosdóba, Máté követett.
Sírtam, nem értettem miért kerülök mindig ilyen helyzetbe. Csak álltam ott a tükör előtt a mosdókagylónak támaszkodva, és sírtam. Belenéztem a tükörbe és mondtam hangosan:
-Te szerencsétlen állj már a sarkadra.-Mondtam saját magamnak.
-Ne akadj ki az ilyeneken.-Mondta nekem Máté, aki akkor lépett be.
-Tessék?
-Ne akadj ki, ez a srác egy pöcsfej, ne foglalkozz vele.-Mondta nekem.
-De megvédhettem volna magam. Miért segítettél? Miért vagy velem kedves mindazok után ami tegnap történt?-Kérdeztem értetlenül.
-Nélkülem is megvédted volna magad, mégis segíteni akartam.
-Nem ment volna nélküled. Mindig ez van, mindig én maradok alul.
-Nem hagyhatod nekik Bence, nem hagyhatod, hogy uralkodjanak rajtad.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Tudom...-Mondta, majd kis szünet után folytatta.-Suli után beszéljünk. Négy szem közt.
-Oké, hol?
-Találkozzunk pontban 15:00-kor a Nagy Templom előtt.
-Ott leszek.-Mondtam neki, majd visszamentem az öltözőbe, átöltöztem gyorsan, majd lementem a szekrényemhez. Így nem kellett már találkoznom velük.
Ez a nap is nagyon nehéz volt. Miért nem lehet egyszer egy nyugodt napom? Csak egyszer.

Az utolsó órámnak fél három környékén lett vége, ezután kisétáltam a templomhoz. Útközben vettem magamnak egy topjoy-t. A narancsos a kedvencem, a többitől hányingerem van. Nem szó szerint, de nem szeretem őket.
A megadott időre oda is értem. Talán egy percet késtem, ő már ott várt.
-Szia, bocsi hogy késtem-Mentegetőztem.-Nem kell többet mondanod, ha nem akarsz a tegnapi után beszélni velem többet, akkor nem kell.
-Miről beszélsz Bence? Egyébként sem beszélhetünk erről itt, fényes nappal. Túl sok az ember, gyere fel hozzám, főzök egy kávét.
-Biztos jó ötlet ez?-Kérdeztem tőle.
-Ne szégyenlősködj, tegnap megcsókoltál, tehát gondolom nincs ellene nagy kifogásod.-Nem nagyon tudtam erre mit mondani, mosolyogtam és bólogattam. Elég gáz volt szerintem, na mindegy. Felmentünk. A legfelsőn lakott, nagyon elfáradtam a sok lépcsőzésben. A lift nem működött, így ez volt az egyetlen választási lehetőség. Kinyitotta az ajtót, majd intett, hogy fáradjak be. Nagyon udvarias volt. A lakása egyébként nagyon szép volt. Modern, fiatalos, igazi fiús. Samsung 3D smart-led TV volt a falon, minden új volt, neki pedig a legújabb iphone lapult a zsebében, ahogy láttam. Gondoltam, biztos gazdagok a szülei.
-Zavar ha kicsit lazára veszem magam és leveszem? Van rajtam atléta nyugi, csak nagyon kényelmetlen ez az ing.
-Nyugodtan.-A szívem rettentően dobogott. Ezután főzött egy kávét, megkínált, és kezdődhetett a nagy beszélgetés.
-Te most sírsz?-Kérdezte tőlem.
-Hát, nehéz napom volt, és most kijön rajtam a feszültség. Szüleimmel is összevesztem, és egyik szünetben Hannával is összekaptunk.
-Ki az a Hanna?
-Egy haver.
-Ja vágom. Na figyelj, a tegnapi...
-Nem tudom hogy juthatott eszembe?-Vágtam a szavába.
-Végigmondhatom?-Kérdezte nevetve.
-Ja, persze, bocsi.
-Figyelj, nem bántam meg.
-Tessék?-Kérdeztem. Nagyon sokkolt amit mondott.
-Nem bántam meg.-Ismételte meg magát mosolyogva, majd közelebb ült hozzám a kanapén. Elvette tőlem a kávémat és letette az asztalra. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta a következőket:
-Magam sem értem, de szükségem van rád.
-A tiéd vagyok.-Válaszoltam neki, majd megcsókoltam. Egyre hevesebben, nagyon boldog voltam. Átölelt és csak csókolt és csókolt. Nagyon jól csinálta. Életem legjobb pillanatai voltak. Azt akartam, hogy örökké tartson.
-Akarlak.-Mondta nekem miközben csókolóztunk.
-Tedd felejthetetlenné!-Válaszoltam neki, majd tovább csókoltuk egymást. Az ölébe vett, és bevitt a hálószobába. Levetkőztettük egymást. Percekig ölelkeztünk ott.-Szeretlek!-Mondtam neki, de ő erre semmit nem mondott, csak tovább csókolt. A lehető legközelebb kerültünk egymáshoz. Minden megtörtént amit el tudtok képzelni. A részleteket most hagyjuk, de tudnotok kell, úgy éreztem, ez életem legjobb napja. Azzal lehettem akit a legjobban szeretek.
Miután megtörtént, küldtem anyának egy SMS-t, hogy Kristóf barátomnál alszok, természetesen beleegyezett, de Kristófnak is küldtem egy SMS-t, hogy tudjon róla. Ürügy volt, hogy ott maradhassak vele az ágyban.
Ezután Máté karjaiban aludtam el. Este hét-nyolc óra körül ébredtünk fel. Illetve jobban mondva ő keltett fel.
-Mennyi az idő?-Kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a kezem a mellkasán volt.
-Fél nyolc körül lehet.-Mondta, megnyugodtam.-Ma este elviszlek valahová.
-Hová?-Kérdeztem izgatottan.
-Majd meglátod.-Mondta, majd megcsókolt.
____________________________________
3.rész - Éjszakai élet - Hamarosan!

1.rész - Sors keze

A történet homoszexualitást tartalmaz! Olyan embereknek, akik a homoszexualitást elítélik, nem ajánlott!

__________________
Tedd felejthetetlenné!

1.rész - Sors keze

Debrecen, Magyarország

Egy viharos napnak indult. A rádiókban egész nap riasztásokat lehetett hallani. Esős, felhős, szeles időjárást jósoltak. Ez mégsem állított meg. Az otthoni problémáim el kellett terelnem valahogy. Már rég vártam ezt a fesztivált, hogy végre kibulizhassam magam a hosszú hónapok után. Tavaszi szünet volt. Így hát, az eredeti tervek szerint történt minden, kimentünk a fesztiválra. Nagyon jól éreztük magunkat, bennem azonban végig volt egy kis feszültség. Valami, ami nagyon nyomasztott. Legjobb barátaim egyike, Kata kérdezte is, hogy minden rendben van e, de nem feleltem. Az utóbbi időszakban döbbentem rá, hogy homoszexuális vagyok. Mindig ez járt az eszembe. Jó, a barátaim tudták, illetve hát, a többség, ami azt jelentette, hogy Kata, Hanna, és Kristóf tudták. Ők voltak a legjobb barátaim. Szóval, elmeséltem Katának, mennyire bánt ez a dolog engem, nem akartam igazából így érezni, mert valahol helytelennek éreztem, de tudtam, hogy így sosem lehetek boldog, el kellene fogadnom. Ők is ezt mondták egyébként, mégsem tudtam továbblépni. Egészen addig a pillanatig. Sosem éreztem még ilyet. Soha az életben. A fesztiváli felfordulásban találkoztam azzal a fiúval, akihez foghatót még sosem láttam. Laza volt, fiatal, helyes, és látszott rajta, hogy jó sok szívet meghódíthatott már az évek során. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szituációban fogok találkozni a nagy Ő-vel, de így történt. Ahogy bámultam, véletlenül nekimentem a sörrel a kezemben és az ingére borult.
-Mi a... Mit csinálsz? Normális vagy?-Ordított rám. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, rettenetesen kínosan éreztem magam. Mégsem tudtam hogyan tudnám helyre hozni ezt a dolgot úgy, hogy senki se sérüljön.
-Ne haragudj, nem volt szándékos, én csak...
-Elbambultál? Látszik, na húzz innen.
-Hé, Máté hagyjad ezt a kis mitugrászt, gyere, ilyen sötétben fel sem tűnik senkinek sem...-Szólt egy lány mögötte, egyik barátja lehetett, vagy talán a barátnője.
-Ne lássalak még egyszer.-Suttogta a fülembe. Úgy nézett rám, mint egy senkiházira. Néztük egymást még pár pillanatig, én nagyon kiborultam. Ezután elment, én meg ott voltam több ezer ember között, akik engem néztek. A barátaim próbálták menteni a helyzetet, amennyire lehetett. Igazából elmentem, megittam még pár tequilát, azt hittem elfelejtem, de egész nap az eszembe járt. Az sem érdekelt, hogy így elbánt velem. Beleszerettem, első pillantásra. És ha úgy vesszük, még ha nem is jó szándékkal, de megérintett.
A barátaimnak nem is mondtam mit éreztem, vagy hogy mit jelent nekem Máté. Tudom, érdekes, hogy a nevén nevezem, de tényleg mély nyomot hagyott bennem.

A szünet hamar eltelt. Szinte minden időmet a barátaimmal töltöttem. Tanultam is persze, amennyit kellett, vagy amennyit bírtam. A szünet utolsó napja vasárnapra esett. Az osztálychatet böngésztem. Valaki, talán Rebeka mesélte, hogy új fiú érkezik a suliba. Én tizenhat éves vagyok, tizedikes. Egy évvel felettünk van. Azt beszélték helyes, de a nevét nem tudtuk. Egyébként Rebeka jó barátom volt, talán az osztályból csak ő volt velem kedves. Egyébként senki sem sejtette rólam, úgy értem, nem látszik rajtam, hogy mi a helyzet, így könnyű titokban tartanom.
Másnap izgalmakkal telve érkeztem az iskolába. Hanna a közelemben lakik, így vele szoktam általában iskolába jönni. Hanna az évfolyamtársam egyébként, a baráti társaságból egyedül ő vele járunk egy iskolába.
Mint minden reggel a büfében álltunk, vártuk, hogy kikapjuk a kávét, amit rendeltünk, majd leülünk mindig az egyik asztalra, és átbeszéljük a napot. Ezt ma sem terveztük másképp. Épp a sor végén álltunk, és elmélyedtünk a tegnap látott Pretty Little Liars évadzáróban. Hirtelen nekem jött valaki, aki épp akkor mászott ki a nagy tömegből a büfé ablak előtt. Érdekes módon pont én voltam az, akire ráöntötte a teáját az illető. Miközben ott álltunk hallottam, hogy suttogták hogy ő az új srác, de nem láttam az arcát. Hát most megpillantottam. Máté volt az.
-Úristen ne haragu...-Kezdett sajnálkozni, majd meglátta az arcom. Nagyon érdekes volt ilyen józanul látni. Borostás volt, ami nagyon jól állt neki. Most jobban szemügyre tudtam venni, mint sötétben. Magas volt, izmos. Álom pasi.-Te vagy az? Te ide jársz?
-Hát igen, tehát gondolom még előfordulhat, hogy egymásra öntjük egy párszor a kólát, vagy ilyesmi.-Mondtam nevetve.
-Hát... ne haragudj. Tudok segíteni?-Kérdezte. Rettentő kínosan érezte magát. Én csak nevettem az egészen. Milyen furcsa, hogy pont ugyanaz, fordítva megtörténik? Erre mennyi esély van?
-Nem, hagyd. Megoldom, van lent egy váltó felsőm a szekrényemben.
-Hát, akkor bocsi még egyszer.-Mondta, majd nyelt egyet, és elviharzott. Én azonban sokkos állapotban voltam.
-Te Bence, ő...
-Igen őt öntöttem le sörrel a múlt héten.-Mondtam neki nevetve.

Aznap minden szünetben lejártam az előcsarnokba, hátha látom, de nem láttam. Utolsó órám után lementem a könyvtárba tanulni, mielőtt elkezdődik az énekkar.
Egyszer csak ajtónyikorgást lehetett hallani. Máté lépett be a terembe. Minden asztal foglalt volt, majd mikor ezt észrevette, közeledni kezdett az asztalom felé.
-Szabad?-Kérdezte, majd mikor megpillantottam, elgondolkoztam, most álmodok, vagy tényleg ő áll az asztal mellett?-Leülhetek?
-Persze, nyugodtan.-Mondtam neki, bár magamban inkább azt gondoltam bár ne tette volna, mert így egy szót sem tudok majd tanulni, de ha felállok és ott hagyom az is gáz lenne. Egy ideig bámultam a könyvet, majd megtörte a csendet.
-Ne haragudj, hogy a múltkor úgy rád kiabáltam, nem igazán voltam magamnál. Kicsit sokat ittam.-Mondta nevetve.
-Semmi gond, tudom milyen érzés. Bárkivel előfordul, bár én is figyelhettem volna jobban, hogy merre lépek.
-Vegyük, úgy, hogy kvittek vagyunk.-Mondta. Rámosolyogtam. Ahogy ránéztem olyan boldog voltam, hogy ott ül velem szembe, hogy fel sem tűnt, hogy már egy perce egymást bámuljuk.-Úristen ne haragudj, kicsit elbambultam, jobb ha most megyek, nemsokára órám lesz.-Mondtam neki, majd elköszöntünk, és elmentem.
Négy órakor beültem az osztályterembe, ahol a kóruspróbát tartani szokták. Én beültem szokás szerint a tenorosokhoz. Pár perc múlva belépett Ferenc tanár úr.
-Szép napot, mielőtt hozzákezdenénk, azért késtem, mert beszédem volt az új kórustaggal.-Mondta, majd velem együtt mindenki nagyot nézett, hogy új tag érkezik.-Gyere be Máté.
-Sziasztok!-Mondta, majd egymásra néztünk. Mindketten nevetni kezdtünk. Hihetetlen, hogy mindenhol összefutunk. A többiek nem nagyon értették mit nevetünk, de nem is kellett.
-Bocsánat, befejeztem.-Mondtam.
-Tehát ott tartottam, hogy új tagunk érkezik. Ő Máté, foglalj helyet ott Bence mellett a tenorban.-Mondta a tanár úr. Nagyot néztem, mondom ha ez leül mellém, én levegőt sem merek majd venni. De nem én döntöttem, leült mellém. Leült mellém, megfogta a derekam, majd ezt mondta.
-Úgy látszik nem menekülsz tőlem.-Suttogta.
-Hát úgy néz ki.-Válaszoltam.
A kórust nagy nehezen túléltük, pontosabban túléltem, bár végig őt néztem szinte, a lehető legtermészetesebben, hogy ne vegye észre.
A próba után már öltöztem, és csak mi ketten voltunk a teremben. Mindig én megyek ki utoljára, magam sem értem miért.
-Szia Máté.-Mondtam, majd elindultam kifelé.
-Nincs kedved meginni valamit a városban? Egy kávét, vagy valamit?
-Miért ne?-Válaszoltam. Miért csinálom magamnak a feszültséget, nem is értem, de ha egyszer örültem? Ez van! - Menjünk.
-Van egy jó hely a környéken, biztos voltál már ott.
-Majd kiderül!-Mondtam mosolyogva.
Kiléptünk a suliból és beszélgetni kezdtünk. Először ismerkedős kérdéseket tettünk fel egymásnak. Csak a legalapvetőbbeket.
-Messze laksz?-Kérdeztem.
-Máris fel akarsz jönni hozzám?-Kérdezte nevetve. Nagyot néztem a kérdés hallatán.-Csak viccelek.
-Sejtettem.-Válaszoltam nevetve, bár inkább műnevetés volt, valójában eléggé kínos volt, nem tudom miért.
-Egyébként a közelben lakok, pár utcányira innen. Egyedül élek.
-Tényleg?
-Hát, most lettem tizennyolc éves, és, nem igazán vagyok jóban a családdal, így hát... ez van, itt lakok az egyik tízemeletesben. Szülők fizetik a lakbért, én meg suli mellett egy bárban dolgozok Szerdán,  Csütörtökön és Pénteken délután, így a többire nekem is telik. Meg persze azért valamennyire el is tartanak, tudod milyen ez.
-Persze, ezt tök jó. Irigyellek. Én sem vagyok valami jóban a szüleimmel.
-Na hogy hogy?
-Hát, igazából nem tudom, így alakult. Folyton veszekszünk, olyan dolgokon, amiken nem kellene. Mindenbe belekötnek amit teszek, és már nagyon unom, de kibírom valahogy.-Válaszoltam Máténak.
-Figyelj, teljesen megértelek, én valójában ez elől menekültem. Hány éves vagy.
-Tizenhét leszek jövőhónapban.
-Na, de jó. Kis fiatalka vagy.
-Hát annyira nem azért, hisz kicsit több mint egy év van köztünk.-Mentegetőztem.
-Nem baj, engem nem zavar.-Mondta.-Na és téged?
-Engem sem, sok idősebb barátom van.-Mondtam neki.
-Na és te merre laksz?
-Én kicsit messzebb innen, közel a Tescohoz. Kertes házban lakunk. Szeretem egyébként, van egy kutyám, meg még pont közel vagyunk a nyüzsgéshez. Szeretem a nagyvárosi életet, már amennyire Debrecen nagy.
-Hát igen, én is így vagyok ezzel.-Mondta nevetve Máté.-Ha végeztem itt, szeretnék Budapestre költözni. Nagy álmom.
-Ne mondd már, neked is?
-Bizony.-Válaszolta.
-Nagyon szeretnék Pesten lakni.
-Tényleg? Jó is az.-Mondta mosolyogva.

Közben odaértünk a kávézóhoz. Ismertem a helyet. Ott dolgozott Máté. Leültünk egy üres asztalhoz az ablakhoz közel.
-Mit kérsz?-Kérdezte.-Én állom.
-Ó erre...
-Semmi szükség, tudom. Nem gáz, mondd csak.-Mondta mosolyogva.
-Hát, egy cappuchino jó lesz.-Válaszoltam.
-Két cappuchinot szeretnénk.-Mondta a pincér hölgynek. Máté fekete ingben volt, mivel izmosabb volt, nagyon jól állt neki. Felső két gombja ki volt gombolva.
-Sportolsz valamit?-Kérdeztem tőle.
-Konditerembe járok, már évek óta, ha időm engedi.
-Látszik-Mondtam neki mosolyogva.
-Tetszik mi?-Viccelődött vele.
-Ó nagyon.-Válaszoltam nevetve.
-Na és te mit csinálsz a szabadidődben?-Kérdezte tőlem.
-Hát, barátaimmal vagyok, éneklek, tanulok, ilyenek.
-Áh szóval jó kisfiú vagy.-Mondta nevetve.
-Nehogy azt hidd. Majd meglátod.-Mondtam kacsintva.
-Csajokkal mi a helyzet?-Kérdezte tőlem. Nagyon nem lepett meg a kérdés, hisz számítottam rá.
-Nincs semmi most. Nem tetszik senki éppen. Na és neked?
-Ugyanez. Kicsit bonyolult vagyok. Kevés olyan lány van, aki megfog.-Mondta mosolyogva.
-Hát nekem is, hidd el.-Mondtam neki.
Ezután kihozták a cappuchinot. Nagyon jól elbeszélgettünk. Amikor végeztünk, Máté fizetett és elmentünk. Az utcán sétáltunk, majd a buszmegállóhoz értünk, vártam a buszra, amivel hazamegyek, ő megvárta velem.
-Jól éreztem magam veled.-Mondta.
-Én is veled.-Mondtam neki, majd megpillantottam hogy a busz közeledik, és megöleltem, ez lett volna az elköszönés, de ekkor nem tudom mit gondoltam, megcsókoltam.-Úristen ne haragudj!-Mondtam neki, majd felszaladtam a buszra, és elmentem.
______________________________________________
2.rész - Új izgalmak - Hamarosan!

Bemutató - Tedd felejthetetlenné!

Egy homoszexuális fiú szívszorító története. Létezik szerelem első látásra? Menekülhetünk ellene? Nem, a szerelem egyik pillanatról a másikra beékelődhet az életünkbe, és onnantól nincs menekvés. Futhatsz, menekülhetsz ellene, ő végig elkísér.

Bence tizenhat évesen ébredt egyszer arra, hogy valami furcsa történik vele. Az elfogadás korán sem volt egyszerű, de ahhoz hogy boldogok lehessünk, a beletörődés az első lépés. Mi van azonban ha nem akarjuk? Vissza tudunk fordulni, avagy hallgassunk a szívünkre? Mit tegyünk ha megjelenik Ő? A nagy Ő.

Pontosan, a szerelmet nem mi választjuk, illetve hát a szívünk választ az eszünk helyett.

A tinédzser fiú is ebbe a helyzetbe kerül egy áprilisi délutánon.

Egy fesztivál keretein belül pillantja meg elsőnek a fiút, akire mindig is vágyott, amilyen fiúra mindig is vágyott.

Bence izgalmas szituációban találkozik a nagy Ő-vel, amikor véletlenül leönti egy pohár itallal a fesztiváli tömegben. A nagy megaláztatás után elment a fiú, Bencét pedig a barátai próbálták lenyugtatni. De nem tudta kiverni a fejéből.

A sors azonban, mint tudjuk igen furcsa tud lenni.

Egy nap új diák érkezik az iskolába. Mindenki róla beszél. Bence már látta az illetőt, méghozzá mély nyomott hagyott benne.

Így van, a nagy ő mindenhol ott lesz, talán képzeletben, de ha a sors melletted áll, bárhova követ a szerelem.

Hogy birkózik meg a helyzettel a fiú? Próbálja kerülni a kapcsolatot Mátéval, az ominózus fiúval, de mint mondtam, nem menekülhetsz ellene.

Légy részese egy izgalmas romantikus drámának. Kövesd Bencét kalandja során.