Ami eddig történt: A tizenhat éves Bence megpillantotta élete szerelmét a fesztiváli forgatagban. A találkozás azonban nem volt épp a legkellemesebb. Az iskolába új fiú érkezett, aki nem más mint a nagy Ő, akinek ingét pont egy hete öntötte le sörrel. Vajon hogyan birkózik meg a helyzettel a fiú? Mit tesz, ha nem menekülhet Máté elől? A kóruspróbát követi találkozásuk Máté számára nagy meglepetéssel zárult. Hogy magyarázza ezt meg neki Bence?
__________________
Tedd felejthetetlenné!
Tedd felejthetetlenné!
2.rész - Új izgalmak
Debrecen, Bence háza
-Mégis hogy magyarázzam ezt meg neki? Fogalmam sincs mit mondhatnék neki? Hiszen megcsókoltam az isten szerelmére.-Mondtam Hannának a telefonban másnap reggel iskola előtt.
-Jól van, nyugodj meg, úgy sem menekülhetsz előle örökké. És ki tudja, lehet viszonozza.-Nyugtatott engem, bár erre a lehetőségre elég kevés esélyt láttam.
-Viszonozza? Really? Nem hiszem. Úgy értem, nézz rá, tuti nagy nőcsábász, én meg egy fiú vagyok.
-És akkor mi van? Bence ez a huszonegyedik század. Ez már nem újdonság.
-De akkor is, ismerem van egy napja. És miért lenne meleg?
-Lehet biszex.-Mondta nekem izgatottan.
-Lehet, na jó, amikor megcsókoltam nem futott el, ez igaz...
-Na látod, majd suliban úgyis kiderül. Milyen órád az első?
-Jaj Hanna, tesim lesz összevonva a 11.B-vel. Oda jár Máté.
-Te jó isten, hát szurkolok, nekem rajzom lesz csoportbontásban.
-Bekaphatod.-Mondtam nevetve.
-Haha, hát ez van.-Válaszolta, majd elköszöntünk. Elindultam a buszhoz. A buszon egy borzasztóan büdös öreg néni mellé ültem, mert nem volt máshol hely. Ez volt talán életem legrosszabb utazása. Borzalmas volt. Egy jó tanács, az ilyen helyzetekben inkább álljátok végig az utat.
Pontban nyolc órakor csengetnek be az első órára, én általában fél órával hamarabb beérek. A büfébe most hamar oda tudtam férni, gondoltam hátha nem látom Mátét így. Ezután lementem a szekrényemhez a tesis cuccomért.
-Jó reggelt Bence!-Mondta lent az iskolapszichológus.
-Jó reggelt tanárnő.
-Minden rendben? Kicsit idegesnek tűnsz.
-Őszintén szólva, az is vagyok...-Mondtam szomorúan.
-Gyere be az irodámba.-Mondta nekem. Nem nagyon akartam senkinek beszélni róla, de ő tudta a titkom, és neki titoktartási fogadalma is van, így nyugodt szívvel kiöntöttem neki a szívem. Próbáltam tanácsokat kérni tőle. Ő azt mondta ne is törődjek vele, legyek boldog, mosolyogjak és ne vegyem észre. Szerintetek ez könnyű azok után ami történt? Volt egy olyan érzésem, hogy ha én nem is, majd Máté lép felém, hogy megbeszéljük.
-Na és ki az a fiú? Ismerem?
-Az új fiú az tanárnő. Aki most érkezett a 11.B-be.
-Oh, hát persze hogy tudom. Tegnap meglátogatott.
-Igen? Miért?
-Tudod Bence, az orvosi titoktartás azt jelenti, hogy nem mondhatom el.-Mondta nevetve.
-Hát persze, tudom, el is felejtettem hirtelen.-Válaszoltam, persze tudtam, hogy nem mondhat semmit, de abban reménykedtem, hátha elfelejti, most az egyszer. Miután beszéltünk, felmentem az öltözőbe. Gyorsan át akartam öltözni, nem akartam beszélni vele. Volt még öt perc az óráig. Természetesen ő is ott volt az öltözőben, ott beszélgetett az osztálytársaival, gondolom ismerkedtek. Amikor beléptem mindenki elhallgatott, illetve hát a lényeg. Máté, és az új "haverjai".
A csendet pont ő törte meg, folytatta tovább a mondandóját, hogy miért is lakik egyedül. Máté teste eszméletlen volt. Félmeztelen volt amikor beléptem, nagyon rossz volt így nézni, viszont nekem is át kellett öltöznöm, amit ők végignéztek. El tudjátok képzelni, hogy milyen kellemetlenül éreztem magam? Egyébként vékony testalkatom van, nem vagyok csontkollekció, de vékony vagyok. Éppen ezért nem is nagyon szerettem, ha bámulnak. Na jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy most az egyszer nem élveztem.
Ezután becsengettek és a sípszó jelezte, hogy indulhatunk a terembe. A testnevelés tanár úr elég laza típus. Általában a rövid melegítést mindig valami játék követte. Őszintén szólva, nem vagyok a labdajátékok mestere, pontosabban egyáltalán nem. Röplabdázni és kézizni valamennyire tudok, megtanultam az évek alatt, de a foci, a kosár és társai sose voltak a kedvenceim.
Tíz kör futás után erősítő gyakorlatok következtek. Nagyon sokan voltunk a teremben, körülbelül hatvan-hetvenen. Nem is nagyon láttam Mátét, örültem neki. Aztán jött a játék... nagyon izgultam, mert velük kellett játszanunk. Kosárlabda következett. képzelhetitek mennyire örültem neki. Azután jött a csapatok elosztása.
A két osztály fiú tagjai megkeveredtek. Kevés fiú volt az osztályban, körülbelül tíz, a másikban ennél több, húsz körül. Így tőlük tíz fiú lement a konditerembe. Máté maradt, nekem is maradnom kellett. Kezdődhetett a játék. Nem tudtam semmire sem koncentrálni. Nem voltunk egy csapatban, "ellenfelek" voltunk. Vártam, hogy megtréfál, vagy valami, de nem tette. Egyik pillanatban a labdát kellett volna passzolnom, de nem tudtam merre dobjam, máshol járt az eszem. Elrontottam. Jött is az egyik felsőbb éves csapattársam, és kezdődött a balhé.
-Mi a f*szért játszol, ha nem tudsz? Húzzál innen hülye gyerek.-Mondta nekem, majd a földre lökött. Ki akartam állni magamért, megvédeni magam, de ekkor jött ő. Máté megvédett.
-Mit csinálsz? Normális vagy? Ez egy játék te pöcs.-Mondta Máté Krisztiánnak, aki fellökött.
-Mit véded ezt a csicskát?
-Csicska a...-Kezdtem bele a mondatba de Máté leállított. Nagyon ideges voltam már ekkor.
-Hűtsd le magad öreg, vagy velem gyűlik meg a bajod.-Mondta neki Máté. Ezután kifutottam a teremből. A tanár úr nem volt bent, lemaradt az egész balhéról. Lent a lányokkal foglalkozott. Leszaladtam a mosdóba, Máté követett.
Sírtam, nem értettem miért kerülök mindig ilyen helyzetbe. Csak álltam ott a tükör előtt a mosdókagylónak támaszkodva, és sírtam. Belenéztem a tükörbe és mondtam hangosan:
-Te szerencsétlen állj már a sarkadra.-Mondtam saját magamnak.
-Ne akadj ki az ilyeneken.-Mondta nekem Máté, aki akkor lépett be.
-Tessék?
-Ne akadj ki, ez a srác egy pöcsfej, ne foglalkozz vele.-Mondta nekem.
-De megvédhettem volna magam. Miért segítettél? Miért vagy velem kedves mindazok után ami tegnap történt?-Kérdeztem értetlenül.
-Nélkülem is megvédted volna magad, mégis segíteni akartam.
-Nem ment volna nélküled. Mindig ez van, mindig én maradok alul.
-Nem hagyhatod nekik Bence, nem hagyhatod, hogy uralkodjanak rajtad.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Tudom...-Mondta, majd kis szünet után folytatta.-Suli után beszéljünk. Négy szem közt.
-Oké, hol?
-Találkozzunk pontban 15:00-kor a Nagy Templom előtt.
-Ott leszek.-Mondtam neki, majd visszamentem az öltözőbe, átöltöztem gyorsan, majd lementem a szekrényemhez. Így nem kellett már találkoznom velük.
Ez a nap is nagyon nehéz volt. Miért nem lehet egyszer egy nyugodt napom? Csak egyszer.
Az utolsó órámnak fél három környékén lett vége, ezután kisétáltam a templomhoz. Útközben vettem magamnak egy topjoy-t. A narancsos a kedvencem, a többitől hányingerem van. Nem szó szerint, de nem szeretem őket.
A megadott időre oda is értem. Talán egy percet késtem, ő már ott várt.
-Szia, bocsi hogy késtem-Mentegetőztem.-Nem kell többet mondanod, ha nem akarsz a tegnapi után beszélni velem többet, akkor nem kell.
-Miről beszélsz Bence? Egyébként sem beszélhetünk erről itt, fényes nappal. Túl sok az ember, gyere fel hozzám, főzök egy kávét.
-Biztos jó ötlet ez?-Kérdeztem tőle.
-Ne szégyenlősködj, tegnap megcsókoltál, tehát gondolom nincs ellene nagy kifogásod.-Nem nagyon tudtam erre mit mondani, mosolyogtam és bólogattam. Elég gáz volt szerintem, na mindegy. Felmentünk. A legfelsőn lakott, nagyon elfáradtam a sok lépcsőzésben. A lift nem működött, így ez volt az egyetlen választási lehetőség. Kinyitotta az ajtót, majd intett, hogy fáradjak be. Nagyon udvarias volt. A lakása egyébként nagyon szép volt. Modern, fiatalos, igazi fiús. Samsung 3D smart-led TV volt a falon, minden új volt, neki pedig a legújabb iphone lapult a zsebében, ahogy láttam. Gondoltam, biztos gazdagok a szülei.
-Zavar ha kicsit lazára veszem magam és leveszem? Van rajtam atléta nyugi, csak nagyon kényelmetlen ez az ing.
-Nyugodtan.-A szívem rettentően dobogott. Ezután főzött egy kávét, megkínált, és kezdődhetett a nagy beszélgetés.
-Te most sírsz?-Kérdezte tőlem.
-Hát, nehéz napom volt, és most kijön rajtam a feszültség. Szüleimmel is összevesztem, és egyik szünetben Hannával is összekaptunk.
-Ki az a Hanna?
-Egy haver.
-Ja vágom. Na figyelj, a tegnapi...
-Nem tudom hogy juthatott eszembe?-Vágtam a szavába.
-Végigmondhatom?-Kérdezte nevetve.
-Ja, persze, bocsi.
-Figyelj, nem bántam meg.
-Tessék?-Kérdeztem. Nagyon sokkolt amit mondott.
-Nem bántam meg.-Ismételte meg magát mosolyogva, majd közelebb ült hozzám a kanapén. Elvette tőlem a kávémat és letette az asztalra. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta a következőket:
-Magam sem értem, de szükségem van rád.
-A tiéd vagyok.-Válaszoltam neki, majd megcsókoltam. Egyre hevesebben, nagyon boldog voltam. Átölelt és csak csókolt és csókolt. Nagyon jól csinálta. Életem legjobb pillanatai voltak. Azt akartam, hogy örökké tartson.
-Akarlak.-Mondta nekem miközben csókolóztunk.
-Tedd felejthetetlenné!-Válaszoltam neki, majd tovább csókoltuk egymást. Az ölébe vett, és bevitt a hálószobába. Levetkőztettük egymást. Percekig ölelkeztünk ott.-Szeretlek!-Mondtam neki, de ő erre semmit nem mondott, csak tovább csókolt. A lehető legközelebb kerültünk egymáshoz. Minden megtörtént amit el tudtok képzelni. A részleteket most hagyjuk, de tudnotok kell, úgy éreztem, ez életem legjobb napja. Azzal lehettem akit a legjobban szeretek.
Miután megtörtént, küldtem anyának egy SMS-t, hogy Kristóf barátomnál alszok, természetesen beleegyezett, de Kristófnak is küldtem egy SMS-t, hogy tudjon róla. Ürügy volt, hogy ott maradhassak vele az ágyban.
Ezután Máté karjaiban aludtam el. Este hét-nyolc óra körül ébredtünk fel. Illetve jobban mondva ő keltett fel.
-Mennyi az idő?-Kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a kezem a mellkasán volt.
-Fél nyolc körül lehet.-Mondta, megnyugodtam.-Ma este elviszlek valahová.
-Hová?-Kérdeztem izgatottan.
-Majd meglátod.-Mondta, majd megcsókolt.
____________________________________
3.rész - Éjszakai élet - Hamarosan!
Debrecen, Bence háza
-Mégis hogy magyarázzam ezt meg neki? Fogalmam sincs mit mondhatnék neki? Hiszen megcsókoltam az isten szerelmére.-Mondtam Hannának a telefonban másnap reggel iskola előtt.
-Jól van, nyugodj meg, úgy sem menekülhetsz előle örökké. És ki tudja, lehet viszonozza.-Nyugtatott engem, bár erre a lehetőségre elég kevés esélyt láttam.
-Viszonozza? Really? Nem hiszem. Úgy értem, nézz rá, tuti nagy nőcsábász, én meg egy fiú vagyok.
-És akkor mi van? Bence ez a huszonegyedik század. Ez már nem újdonság.
-De akkor is, ismerem van egy napja. És miért lenne meleg?
-Lehet biszex.-Mondta nekem izgatottan.
-Lehet, na jó, amikor megcsókoltam nem futott el, ez igaz...
-Na látod, majd suliban úgyis kiderül. Milyen órád az első?
-Jaj Hanna, tesim lesz összevonva a 11.B-vel. Oda jár Máté.
-Te jó isten, hát szurkolok, nekem rajzom lesz csoportbontásban.
-Bekaphatod.-Mondtam nevetve.
-Haha, hát ez van.-Válaszolta, majd elköszöntünk. Elindultam a buszhoz. A buszon egy borzasztóan büdös öreg néni mellé ültem, mert nem volt máshol hely. Ez volt talán életem legrosszabb utazása. Borzalmas volt. Egy jó tanács, az ilyen helyzetekben inkább álljátok végig az utat.
Pontban nyolc órakor csengetnek be az első órára, én általában fél órával hamarabb beérek. A büfébe most hamar oda tudtam férni, gondoltam hátha nem látom Mátét így. Ezután lementem a szekrényemhez a tesis cuccomért.
-Jó reggelt Bence!-Mondta lent az iskolapszichológus.
-Jó reggelt tanárnő.
-Minden rendben? Kicsit idegesnek tűnsz.
-Őszintén szólva, az is vagyok...-Mondtam szomorúan.
-Gyere be az irodámba.-Mondta nekem. Nem nagyon akartam senkinek beszélni róla, de ő tudta a titkom, és neki titoktartási fogadalma is van, így nyugodt szívvel kiöntöttem neki a szívem. Próbáltam tanácsokat kérni tőle. Ő azt mondta ne is törődjek vele, legyek boldog, mosolyogjak és ne vegyem észre. Szerintetek ez könnyű azok után ami történt? Volt egy olyan érzésem, hogy ha én nem is, majd Máté lép felém, hogy megbeszéljük.
-Na és ki az a fiú? Ismerem?
-Az új fiú az tanárnő. Aki most érkezett a 11.B-be.
-Oh, hát persze hogy tudom. Tegnap meglátogatott.
-Igen? Miért?
-Tudod Bence, az orvosi titoktartás azt jelenti, hogy nem mondhatom el.-Mondta nevetve.
-Hát persze, tudom, el is felejtettem hirtelen.-Válaszoltam, persze tudtam, hogy nem mondhat semmit, de abban reménykedtem, hátha elfelejti, most az egyszer. Miután beszéltünk, felmentem az öltözőbe. Gyorsan át akartam öltözni, nem akartam beszélni vele. Volt még öt perc az óráig. Természetesen ő is ott volt az öltözőben, ott beszélgetett az osztálytársaival, gondolom ismerkedtek. Amikor beléptem mindenki elhallgatott, illetve hát a lényeg. Máté, és az új "haverjai".
A csendet pont ő törte meg, folytatta tovább a mondandóját, hogy miért is lakik egyedül. Máté teste eszméletlen volt. Félmeztelen volt amikor beléptem, nagyon rossz volt így nézni, viszont nekem is át kellett öltöznöm, amit ők végignéztek. El tudjátok képzelni, hogy milyen kellemetlenül éreztem magam? Egyébként vékony testalkatom van, nem vagyok csontkollekció, de vékony vagyok. Éppen ezért nem is nagyon szerettem, ha bámulnak. Na jó, hazudnék ha azt mondanám, hogy most az egyszer nem élveztem.
Ezután becsengettek és a sípszó jelezte, hogy indulhatunk a terembe. A testnevelés tanár úr elég laza típus. Általában a rövid melegítést mindig valami játék követte. Őszintén szólva, nem vagyok a labdajátékok mestere, pontosabban egyáltalán nem. Röplabdázni és kézizni valamennyire tudok, megtanultam az évek alatt, de a foci, a kosár és társai sose voltak a kedvenceim.
Tíz kör futás után erősítő gyakorlatok következtek. Nagyon sokan voltunk a teremben, körülbelül hatvan-hetvenen. Nem is nagyon láttam Mátét, örültem neki. Aztán jött a játék... nagyon izgultam, mert velük kellett játszanunk. Kosárlabda következett. képzelhetitek mennyire örültem neki. Azután jött a csapatok elosztása.
A két osztály fiú tagjai megkeveredtek. Kevés fiú volt az osztályban, körülbelül tíz, a másikban ennél több, húsz körül. Így tőlük tíz fiú lement a konditerembe. Máté maradt, nekem is maradnom kellett. Kezdődhetett a játék. Nem tudtam semmire sem koncentrálni. Nem voltunk egy csapatban, "ellenfelek" voltunk. Vártam, hogy megtréfál, vagy valami, de nem tette. Egyik pillanatban a labdát kellett volna passzolnom, de nem tudtam merre dobjam, máshol járt az eszem. Elrontottam. Jött is az egyik felsőbb éves csapattársam, és kezdődött a balhé.
-Mi a f*szért játszol, ha nem tudsz? Húzzál innen hülye gyerek.-Mondta nekem, majd a földre lökött. Ki akartam állni magamért, megvédeni magam, de ekkor jött ő. Máté megvédett.
-Mit csinálsz? Normális vagy? Ez egy játék te pöcs.-Mondta Máté Krisztiánnak, aki fellökött.
-Mit véded ezt a csicskát?
-Csicska a...-Kezdtem bele a mondatba de Máté leállított. Nagyon ideges voltam már ekkor.
-Hűtsd le magad öreg, vagy velem gyűlik meg a bajod.-Mondta neki Máté. Ezután kifutottam a teremből. A tanár úr nem volt bent, lemaradt az egész balhéról. Lent a lányokkal foglalkozott. Leszaladtam a mosdóba, Máté követett.
Sírtam, nem értettem miért kerülök mindig ilyen helyzetbe. Csak álltam ott a tükör előtt a mosdókagylónak támaszkodva, és sírtam. Belenéztem a tükörbe és mondtam hangosan:
-Te szerencsétlen állj már a sarkadra.-Mondtam saját magamnak.
-Ne akadj ki az ilyeneken.-Mondta nekem Máté, aki akkor lépett be.
-Tessék?
-Ne akadj ki, ez a srác egy pöcsfej, ne foglalkozz vele.-Mondta nekem.
-De megvédhettem volna magam. Miért segítettél? Miért vagy velem kedves mindazok után ami tegnap történt?-Kérdeztem értetlenül.
-Nélkülem is megvédted volna magad, mégis segíteni akartam.
-Nem ment volna nélküled. Mindig ez van, mindig én maradok alul.
-Nem hagyhatod nekik Bence, nem hagyhatod, hogy uralkodjanak rajtad.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.
-Tudom...-Mondta, majd kis szünet után folytatta.-Suli után beszéljünk. Négy szem közt.
-Oké, hol?
-Találkozzunk pontban 15:00-kor a Nagy Templom előtt.
-Ott leszek.-Mondtam neki, majd visszamentem az öltözőbe, átöltöztem gyorsan, majd lementem a szekrényemhez. Így nem kellett már találkoznom velük.
Ez a nap is nagyon nehéz volt. Miért nem lehet egyszer egy nyugodt napom? Csak egyszer.
Az utolsó órámnak fél három környékén lett vége, ezután kisétáltam a templomhoz. Útközben vettem magamnak egy topjoy-t. A narancsos a kedvencem, a többitől hányingerem van. Nem szó szerint, de nem szeretem őket.
A megadott időre oda is értem. Talán egy percet késtem, ő már ott várt.
-Szia, bocsi hogy késtem-Mentegetőztem.-Nem kell többet mondanod, ha nem akarsz a tegnapi után beszélni velem többet, akkor nem kell.
-Miről beszélsz Bence? Egyébként sem beszélhetünk erről itt, fényes nappal. Túl sok az ember, gyere fel hozzám, főzök egy kávét.
-Biztos jó ötlet ez?-Kérdeztem tőle.
-Ne szégyenlősködj, tegnap megcsókoltál, tehát gondolom nincs ellene nagy kifogásod.-Nem nagyon tudtam erre mit mondani, mosolyogtam és bólogattam. Elég gáz volt szerintem, na mindegy. Felmentünk. A legfelsőn lakott, nagyon elfáradtam a sok lépcsőzésben. A lift nem működött, így ez volt az egyetlen választási lehetőség. Kinyitotta az ajtót, majd intett, hogy fáradjak be. Nagyon udvarias volt. A lakása egyébként nagyon szép volt. Modern, fiatalos, igazi fiús. Samsung 3D smart-led TV volt a falon, minden új volt, neki pedig a legújabb iphone lapult a zsebében, ahogy láttam. Gondoltam, biztos gazdagok a szülei.
-Zavar ha kicsit lazára veszem magam és leveszem? Van rajtam atléta nyugi, csak nagyon kényelmetlen ez az ing.
-Nyugodtan.-A szívem rettentően dobogott. Ezután főzött egy kávét, megkínált, és kezdődhetett a nagy beszélgetés.
-Te most sírsz?-Kérdezte tőlem.
-Hát, nehéz napom volt, és most kijön rajtam a feszültség. Szüleimmel is összevesztem, és egyik szünetben Hannával is összekaptunk.
-Ki az a Hanna?
-Egy haver.
-Ja vágom. Na figyelj, a tegnapi...
-Nem tudom hogy juthatott eszembe?-Vágtam a szavába.
-Végigmondhatom?-Kérdezte nevetve.
-Ja, persze, bocsi.
-Figyelj, nem bántam meg.
-Tessék?-Kérdeztem. Nagyon sokkolt amit mondott.
-Nem bántam meg.-Ismételte meg magát mosolyogva, majd közelebb ült hozzám a kanapén. Elvette tőlem a kávémat és letette az asztalra. Közelebb hajolt hozzám, majd a fülembe súgta a következőket:
-Magam sem értem, de szükségem van rád.
-A tiéd vagyok.-Válaszoltam neki, majd megcsókoltam. Egyre hevesebben, nagyon boldog voltam. Átölelt és csak csókolt és csókolt. Nagyon jól csinálta. Életem legjobb pillanatai voltak. Azt akartam, hogy örökké tartson.
-Akarlak.-Mondta nekem miközben csókolóztunk.
-Tedd felejthetetlenné!-Válaszoltam neki, majd tovább csókoltuk egymást. Az ölébe vett, és bevitt a hálószobába. Levetkőztettük egymást. Percekig ölelkeztünk ott.-Szeretlek!-Mondtam neki, de ő erre semmit nem mondott, csak tovább csókolt. A lehető legközelebb kerültünk egymáshoz. Minden megtörtént amit el tudtok képzelni. A részleteket most hagyjuk, de tudnotok kell, úgy éreztem, ez életem legjobb napja. Azzal lehettem akit a legjobban szeretek.
Miután megtörtént, küldtem anyának egy SMS-t, hogy Kristóf barátomnál alszok, természetesen beleegyezett, de Kristófnak is küldtem egy SMS-t, hogy tudjon róla. Ürügy volt, hogy ott maradhassak vele az ágyban.
Ezután Máté karjaiban aludtam el. Este hét-nyolc óra körül ébredtünk fel. Illetve jobban mondva ő keltett fel.
-Mennyi az idő?-Kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a kezem a mellkasán volt.
-Fél nyolc körül lehet.-Mondta, megnyugodtam.-Ma este elviszlek valahová.
-Hová?-Kérdeztem izgatottan.
-Majd meglátod.-Mondta, majd megcsókolt.
____________________________________
3.rész - Éjszakai élet - Hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése